Hol találom az élet kulcsát?

 

 

Nem is tudom, hogyan fogjak hozzá annak a kérdésnek, hogy életemnek van‑e egy kulcsa. Pedig van. Még hozzá egy nagyon erős kulcs.

 

Ez a kulcs nem emberek kezében van, nem a gyülekezetben vagy szenvedélyekben rejlik, hanem **Jézus Krisztusban**. Ő az, aki valóban megnyitja az élet ajtóit, aki nemcsak irányt mutat, hanem hozzásegít a lelki békéhez és az örök élethez is.

 

Ahogy az Igében olvassuk:

 „Én vagyok az ajtó; ha valaki énáltalam megy be, üdvözül, és ki‑be járhat, és legelőt talál.” (János 10:9)

 

Ez a kulcs biztos, erős és hűséges. Nem esik ki a kezünkből, nem vész el, nem rozsdásodik meg az idő múlásával. Mindig elvezet oda, ahol a lelkünk legelőt talál, ahol a szívünk megpihenhet, és ahol otthonra lelhetünk.

 

Ha megfogjuk ezt a kulcsot, ha Jézushoz fordulunk, akkor azok az utak is megnyílhatnak, amelyekről azt hittük, örökre zárva maradnak. A bizonytalanság helyét lassan átveszi a bizalom, a félelmet pedig a remény csendes ereje.

 

Nem mondom, hogy az életemben nincsenek olyan pillanatok, amikor azt érzem, minden ajtó zárva van előttem, különösen azért, mert fizikailag korlátozott vagyok. Ezekben az időkben a teher sokszor nehéznek tűnik, és a kérdések hangosabbak, mint a válaszok.

 

Hiszed vagy nem, ilyenkor néha úgy érzem, jobb nem szólni, nem küzdeni szavakkal, hanem csendben az Úrra bízni mindent. Mert Ő akkor is tartja a kulcsot, amikor én már nem látok ajtót.

Írta: Deme Mónika

2026. január 20.

 

Mit ad nekem ez a rejtett időszak?

Nemrég kaptam egy kérdést: hogyan bírom ezt az időszakot, amikor nem igazán megyek sehova.

Nem mondom, hogy könnyű ez a helyzet. Sokan talán nem is tudják rólam, de őszintén szólva jól érzem magam itthon.
Ha jobban belegondolok, Amikor nem rohanok egyik helyről a másikra, több időm marad Isten igéjén elmélkedni. „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11)

Több időm van arra, hogy kérdezzek, és néha arra is, hogy ne kapjak azonnal választ. De ebben a várakozásban lassan formálódik bennem a felismerés: Isten terve nem mindig ott bontakozik ki, ahol látványos dolgok történnek. Sokszor a rejtett időszakokban munkálkodik a legmélyebben.

Ez az idő segít megérteni, hogy nem a tetteim mennyisége határoz meg, hanem az, hogy mennyire vagyok kész meghallani Isten hangját. Hogy mennyire tudok bízni akkor is, amikor még nem látom tisztán az irányt. Megtanulok türelmes lenni, elfogadni azt, hogy a növekedés nem mindig gyors, és nem mindig látható.

Hiszem, hogy Isten nem véletlenül engedi meg ezt az időszakot. Lehet, hogy most formál, készít, gyökereztet. Lehet, hogy amit most csendnek érzek, az valójában előkészítés. És ha eljön az idő, amikor újra elindulok, már nem ugyanaz az ember leszek, aki megállt.

„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” (Prédikátor 3:1)

Szóval így élem meg ezt a bezártságot a fogságot.

Más szóval ez a rejtett időszak ajándéka számomra.

 

Írta: Deme Mónika

2026. január 20.

 

Hogyan tudok örülni a jelennek?

 Térjünk vissza egy kicsik az kérdések megválaszolásához. A kérdés: Hogyan tudok örülni a jelennek? Ezt Filippi 4:4–6 alapján fogom megválaszolni. Számomra nagyon is világos, hogy az öröm nem a körülményektől, hanem az Úrral való kapcsolatból fakad — most is. Nézzük meg az igeszakaszt.” Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; „

 

Az Úrban gyökerező öröm

 

Örömöm legyen az Úrban gyökerező,
ne az időjárás szerint változó.
Szelídségem szóljon helyettem,
mert közel van az, aki megtart engem.
Ne cipeljem, ami túl nehéz:
adjam át Neki imában, hálával,
és a szívem fellélegzik az Atyával.

 2026. január 18.

Rövid versem szerint: így tudok örülni a jelennek.  Bár én sokszor kérdésre kérdéssel felelek: Ha szomorkodok a jelen állapot, és helyzet miatt, akkor változik valami is?

 Szerintem nem. Ha mindig a körülményekre összpontosítanák akkor könnyen eluralkodhat rajtam a zűrzava, hiszen nem tudnám irányítani azt, mi történik körülöttem. Azonban a belső hozzáállásom, a gondolkodásom és a hitem abban, hogy hogyan reagálok a helyzetekre és állapotra, az már sokkal inkább az én kezemben van.

Szóval bár a szomorúság nem old meg semmit, de hozzáállásom segíthet abban, hogy jobban kezeljem a helyzetet és az állapotomat. Az Úrban való öröm és a szelídség, amit említ az ige, segít abban, hogy ne ragadjak le a nehézségeknél, hanem a belső békét és örömöt keressem még a nehéz pillanatokban is.

Szóval így tudok örülni a jelennek: ragaszkodom a Teremtőmhöz minden egyes napon.

Írta: Deme Mónika

2026. január 18.