Kedves Követőim! - Isten gondoskodik rólunk.

Kedves Követőim!

Isten gondoskodik rólunk.

Jöjjön egy újabb gondolat arról, hogy Isten gondoskodik rólunk.

Sokan megkérdezték már tőlem: Ha Isten gondoskodik rólunk, akkor miért érnek bennünket nehézségek?

Isten gondoskodása nem azt jelenti, hogy soha nem érnek próbák, hanem azt, hogy egyetlen helyzetben sem maradunk egyedül. Ő hűségesen vezet, erőt ad, és betölti szükségeinket az Ő tökéletes akarata szerint.

A Biblia ezt mondja:

5Mózes 31:8
„Az Úr pedig, ő az, aki előtted megy; ő veled lesz; nem marad el tőled, sem el nem hagy téged. Ne félj hát, és ne rettegj!”

Számomra ez az ige azt jelenti, hogy bármilyen élethelyzeten is kell keresztülmennem, Isten már előttem jár. Ő tudja, mi vár rám, és előkészíti az utat. Nemcsak előttem megy, hanem mellettem is marad. Amikor elfáradok, erőt ad. Amikor félek, bátorít. Amikor nem látom a kiutat, Ő akkor is tudja, merre kell mennem. Neked is ezt szeretné ma üzenni: nem vagy egyedül.

Van egy másik ige is, amely csodálatosan beszél Isten gondoskodásáról:

Zsoltárok 55:23
„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.”

Szeretnék megosztani egy rövid bizonyságot.

Az életemben én is átéltem olyan időszakokat, amikor nem értettem, miért engedi meg Isten a nehézségeket. Volt, hogy úgy éreztem, elfogyott az erőm, és emberileg nem láttam a megoldást. Mégis, amikor imádságban az Úr elé vittem a terheimet, mindig megtapasztaltam, hogy nem hagyott magamra. Nem mindig azonnal változtatta meg a körülményeimet, de megváltoztatta a szívemet: békességet adott, erőt adott a következő lépéshez, és újra meg újra megmutatta, hogy hűséges. Visszatekintve látom, hogy végig velem volt, akkor is, amikor ezt nem éreztem.

Ezért tudom ma teljes szívből mondani: Isten valóban gondoskodik rólunk. Talán nem mindig úgy, ahogyan mi elképzeljük, de mindig úgy, ahogyan arra a legnagyobb szükségünk van.

Áldott napot kívánok mindenkinek!

Írta: Deme Mónika

2026. június 28.

 

Kedves Követőim!

 

Kedves Követőim!

Újra jelentkezem! Hosszú kihagyás után ismét szeretnék megosztani veletek egy gondolatot, amely reménységem szerint bátorítást jelent azoknak, akik éppen nehéz időszakon mennek keresztül.

Sokszor felmerül bennünk a kérdés: Miért engedi meg Isten a próbatételeket? Emberileg nehéz megérteni, miért kell fájdalmat, veszteséget vagy csalódást átélnünk. Isten Igéje azonban arra tanít, hogy a próbatételek nem hiábavalók. Az Úr ezeken keresztül formálja a jellemünket, erősíti a hitünket, és egyre közelebb von magához.

Ezért mondom: légy hálás minden egyes próbatételért. Nem azért, mert öröm a szenvedés, hanem azért, mert Isten a legnehezebb helyzetekből is képes jót kihozni. Ő soha nem hagy magadra. Lehet, hogy a válaszára várni kell, de az Ő időzítése mindig tökéletes.

A Biblia így bátorít bennünket:

„Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.” (Jakab 1:2–3)

És ezt is olvashatjuk:

„Mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.” (1Thesszalonika 5:18)

Amikor nem látod a kiutat, ne add fel! Imádságban várd az Úr válaszát. Ő ezt ígéri:

„Kiálts hozzám, és én felelek, nagy és megfoghatatlan dolgokat mondok neked, amelyeket nem tudsz.” (Jeremiás 33:3)

És ne feledd ezt az ígéretet sem:

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra szolgál...” (Róma 8:28)

Lehet, hogy ma még nem érted, miért történik mindaz, amin keresztülmész. De egyszer visszatekintve meglátod, hogy Isten végig ott volt melletted, vezetett, erősített, és minden próbatételt felhasznált arra, hogy közelebb vigyen önmagához.

Kívánom, hogy bármi is legyen előtted, ne veszítsd el a reménységedet! Bízz az Úrban, maradj hűséges, és engedd, hogy a próbatételek által még erősebbé tegye a hitedet.

„Az Úrra vártam, vártam, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.” (Zsoltárok 40:2)

Áldott hetet kívánok mindenkinek!

Nem maradt a sírban - feltámadt

Nagypéntek arra emlékeztet bennünket, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért, ahogyan azt az Írás előre megmondta. A Biblia tanúsága szerint „a mi bűneinkért kapott sebeket, és vétkeink miatt törték össze” (Ézsaiás 53:5). Meghalt, eltemették, de a történet nem ért véget a sírnál.

Ahogyan a Korinthusiakhoz írt első levél mondja: „a harmadik napon feltámadt — úgy, ahogyan az Írás előre megmondta”. És valóban, amikor az asszonyok a sírhoz mentek, az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Nincs itt, mert feltámadt” (Máté 28:5–6).

Mi nem láttuk azt a sírt, mégis hihetünk. Nem kell félnünk, mert Jézus nem maradt halott. Feltámadt, és ma is él. De miért mondhatjuk ezt ilyen bizonyossággal?

Azért, mert ma is munkálkodik. Az evangéliumok beszámolnak arról, hogy meggyógyította a bénát, a vakot, a süketet és a leprást. Amikor Péter levágta a főpap szolgájának, Málkusnak a fülét, Jézus nem hagyta így: „megérintette a fülét, és meggyógyította” (Lukács 22:51).

Hiszem, hogy ma is ugyanígy meg tud érinteni bennünket.

Személyesen is megtapasztaltam ezt. Ha Jézus halott maradt volna, vajon meg tudott volna érinteni engem? Meg tudott volna szabadítani a lelki fájdalmaimtól, amelyeket az életem nehézségei és a másságom okoztak? Nem. Nem lett volna, aki lecsendesítse a bennem tomboló viharokat.

De Ő él.

És ma is megérint minket: az Igén keresztül, imákon át, dicsőítő dalokban vagy akár egy egyszerű üzenetben stb.

Engem először egy dicsőítő dal érintett meg. Egy szombat délután kerékpároztam el egy gyülekezet mellett, és a kapun kívül megállva hallgattam az éneket. Ott kezdődött valami. Később pedig újra és újra megtapasztaltam Isten érintését.

Írta: Deme Mónika

2026. április 5.

A kereszten megfizetett ár

„Bizony, bűneinkért kapott sebeket, vétkeinkért törték össze őt! Békességünk büntetését ő fizette meg, és sebei árán gyógyultunk meg.”

Ézsaiás könyve 53:5

Sokat gondolkodva a húsvéti ünnep lényegén, újra és újra az jut eszembe, hogy ennél nagyobb szeretet valóban nincs a világon. Isten egyszülött Fia, Jézus értünk adta önmagát, pedig Ő nem ismerte a bűnt.

Olyan hatalmas volt és ma is olyan hatalmas az Ő szeretete az emberiség iránt, hogy elviselte: a mi vétkeink miatt sebeket kapjon, a mi eltévelyedéseink miatt összetörjék. Mindezt azért tette, hogy megmentsen bennünket a büntetéstől.

Saját testével fizetett: megostorozták, megsebezték, töviskoronát tettek a fejére, és keresztre feszítették. Az Ő szenvedése által nyertünk szabadulást mindattól a rossztól, amit életünk során elkövettünk és elkövetünk.

Nincs kis vagy nagy bűn – Jézus minden egyes bűnért ugyanúgy szenvedett a golgotai kereszten, nagypéntek délutánján.

Írtam egy verset is:

Sebei által

„Bizony, bűneinkért kapott sebeket…”
– visszhangzik bennem csendesen az ige,
s a Golgota árnya rám borul,
mint egy örök, fájdalmas emléke.

Ő nem ismert bűnt, mégis hordozta,
mindazt, mit én rontottam el,
minden vétkem súlya ránehezedett,
és némán tűrt, nem menekült el.

Ostor csattant tiszta testén,
tövis marta szent homlokát,
s a kereszt súlya alatt roskadva
vitte fel értünk kínját, sorsát.

Nem volt ott különbség bűn és bűn között,
mindenért egyként szenvedett,
nagypéntek délutánján
szeretete mindent betemetett.

Vérrel írt kegyelem lett az út,
mely szabaddá tett engem és téged,
sebei által gyógyul a szív,
és új életre ébred a lélek.

2026. április 3.

Írta: Deme Mónika

 

Deme Mónika A szeretet keresztje

Van nekünk egy Istenünk,

akinek Fia meghalt értünk,

napokban ráemlékezünk,

hogy a bűnünk súlya lett keresztünk.

 

De a sír nem zárta el a fényt,

feltámadt, hogy adjon új reményt,

szeretete ma is átölel,

és mindig felemel.

 

Nagypéntek fájdalma bennünk él,

de húsvét hajnalán új élet kél,

mert aki benne igazán hisz,

örök örömöt talál máris.

 

Bárhogyan is ragyog a napfény,

szívünkben ő az örök remény,

nem halványul el soha már,

mert szeretete mindig ránk talál.

 

S ha néha könny ül szemünkön,

ő ott áll csendben mellettünk,

kezét nyújtja, felénk, ha elesnénk,

és új utat mutat nekünk.

 

 A kereszt nem csak fájdalom,

hanem élet és irgalom,

s ki hittel néz fel rá ma még,

annak szívében béke ég.

 

Nemcsak az ünnepnek estéjén,

hanem az évnek minden percén,

ha elfárad az életünk,

ő új erőt ad nekünk.

 

Bármilyen nehéz keresztünk,

nem kell egyedül cipelnünk,

mert úgy szeret a mi Istenünk,

hogy az egyszülött Fiát adta érettünk.

 

2026. április 2.

 

Deme Mónika Fény a sírhalmok fölött

 

Jön a nagypéntek,

Jézus drága vére kifolyt értetek,

hiszitek, ha ott él bennetek,

akkor velem együtt ünnepeltek.

 

Nagypéntek csendje szívünkig ér,
kereszten hordta bűnünk terhét,
fájdalma mégis reményt beszél,
s szeretete mindent elmesél.

 

Ha lelked mélyén mécses gyúl,
nem vész el az út, mely hozzá hull,
mert harmadnapon fény ragyog,
s az élet győz a sírhalmok fölött.

 

Legyen hát szíved tiszta, nyitott,
hol hit és béke otthont kapott,
s ha együtt dobban minden szó,
ünnepünk több lesz – élő, ragyogó.

 

2026. április 1.

Deme Mónika A Végtelen Szeretet Áldozata

  

                                        Hűséges Uram, Istenem,

Te feláldoztad magad Jézus, értem,

a golgotai kereszten folyt ki drága véred,

 hogy megmutasd nekem,

mennyire szeretsz, még akkor is, ha félek,

 hogy nem fogadsz be engem.

 

De nagyot tévedtem, mert rájöttem,

hogy Te mindig szeretsz engem,

és bármit is tettem vagy gondoltam,

soha nem fordulsz el tőlem.

 

Köszönöm kegyelmedet,

hogy bűneimért bocsánatot nyerhetek,

és újra közel kerülhetek Hozzád.

 

Tudom, hogy soha nem fogom teljesen megérteni,

mennyit ért az az áldozat, amit értem tettél,

de hálás szívem mindig Téged dicsér,

és bűneimtől hófehérre mosol engem.

 

Ezt megmutattad a golgotai kereszten,

amikor a nép kiabált, és Téged elutasított,

mégis Te vállaltad a fájdalmat és a keresztre feszítést,

hogy bűneimért meghalj,

és szereteted végtelenül átöleljen engem.

 

2026. március 23.