Nem maradt a sírban - feltámadt

Nagypéntek arra emlékeztet bennünket, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért, ahogyan azt az Írás előre megmondta. A Biblia tanúsága szerint „a mi bűneinkért kapott sebeket, és vétkeink miatt törték össze” (Ézsaiás 53:5). Meghalt, eltemették, de a történet nem ért véget a sírnál.

Ahogyan a Korinthusiakhoz írt első levél mondja: „a harmadik napon feltámadt — úgy, ahogyan az Írás előre megmondta”. És valóban, amikor az asszonyok a sírhoz mentek, az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Nincs itt, mert feltámadt” (Máté 28:5–6).

Mi nem láttuk azt a sírt, mégis hihetünk. Nem kell félnünk, mert Jézus nem maradt halott. Feltámadt, és ma is él. De miért mondhatjuk ezt ilyen bizonyossággal?

Azért, mert ma is munkálkodik. Az evangéliumok beszámolnak arról, hogy meggyógyította a bénát, a vakot, a süketet és a leprást. Amikor Péter levágta a főpap szolgájának, Málkusnak a fülét, Jézus nem hagyta így: „megérintette a fülét, és meggyógyította” (Lukács 22:51).

Hiszem, hogy ma is ugyanígy meg tud érinteni bennünket.

Személyesen is megtapasztaltam ezt. Ha Jézus halott maradt volna, vajon meg tudott volna érinteni engem? Meg tudott volna szabadítani a lelki fájdalmaimtól, amelyeket az életem nehézségei és a másságom okoztak? Nem. Nem lett volna, aki lecsendesítse a bennem tomboló viharokat.

De Ő él.

És ma is megérint minket: az Igén keresztül, imákon át, dicsőítő dalokban vagy akár egy egyszerű üzenetben stb.

Engem először egy dicsőítő dal érintett meg. Egy szombat délután kerékpároztam el egy gyülekezet mellett, és a kapun kívül megállva hallgattam az éneket. Ott kezdődött valami. Később pedig újra és újra megtapasztaltam Isten érintését.

Írta: Deme Mónika

2026. április 5.

A kereszten megfizetett ár

„Bizony, bűneinkért kapott sebeket, vétkeinkért törték össze őt! Békességünk büntetését ő fizette meg, és sebei árán gyógyultunk meg.”

Ézsaiás könyve 53:5

Sokat gondolkodva a húsvéti ünnep lényegén, újra és újra az jut eszembe, hogy ennél nagyobb szeretet valóban nincs a világon. Isten egyszülött Fia, Jézus értünk adta önmagát, pedig Ő nem ismerte a bűnt.

Olyan hatalmas volt és ma is olyan hatalmas az Ő szeretete az emberiség iránt, hogy elviselte: a mi vétkeink miatt sebeket kapjon, a mi eltévelyedéseink miatt összetörjék. Mindezt azért tette, hogy megmentsen bennünket a büntetéstől.

Saját testével fizetett: megostorozták, megsebezték, töviskoronát tettek a fejére, és keresztre feszítették. Az Ő szenvedése által nyertünk szabadulást mindattól a rossztól, amit életünk során elkövettünk és elkövetünk.

Nincs kis vagy nagy bűn – Jézus minden egyes bűnért ugyanúgy szenvedett a golgotai kereszten, nagypéntek délutánján.

Írtam egy verset is:

Sebei által

„Bizony, bűneinkért kapott sebeket…”
– visszhangzik bennem csendesen az ige,
s a Golgota árnya rám borul,
mint egy örök, fájdalmas emléke.

Ő nem ismert bűnt, mégis hordozta,
mindazt, mit én rontottam el,
minden vétkem súlya ránehezedett,
és némán tűrt, nem menekült el.

Ostor csattant tiszta testén,
tövis marta szent homlokát,
s a kereszt súlya alatt roskadva
vitte fel értünk kínját, sorsát.

Nem volt ott különbség bűn és bűn között,
mindenért egyként szenvedett,
nagypéntek délutánján
szeretete mindent betemetett.

Vérrel írt kegyelem lett az út,
mely szabaddá tett engem és téged,
sebei által gyógyul a szív,
és új életre ébred a lélek.

2026. április 3.

Írta: Deme Mónika

 

Deme Mónika A szeretet keresztje

Van nekünk egy Istenünk,

akinek Fia meghalt értünk,

napokban ráemlékezünk,

hogy a bűnünk súlya lett keresztünk.

 

De a sír nem zárta el a fényt,

feltámadt, hogy adjon új reményt,

szeretete ma is átölel,

és mindig felemel.

 

Nagypéntek fájdalma bennünk él,

de húsvét hajnalán új élet kél,

mert aki benne igazán hisz,

örök örömöt talál máris.

 

Bárhogyan is ragyog a napfény,

szívünkben ő az örök remény,

nem halványul el soha már,

mert szeretete mindig ránk talál.

 

S ha néha könny ül szemünkön,

ő ott áll csendben mellettünk,

kezét nyújtja, felénk, ha elesnénk,

és új utat mutat nekünk.

 

 A kereszt nem csak fájdalom,

hanem élet és irgalom,

s ki hittel néz fel rá ma még,

annak szívében béke ég.

 

Nemcsak az ünnepnek estéjén,

hanem az évnek minden percén,

ha elfárad az életünk,

ő új erőt ad nekünk.

 

Bármilyen nehéz keresztünk,

nem kell egyedül cipelnünk,

mert úgy szeret a mi Istenünk,

hogy az egyszülött Fiát adta érettünk.

 

2026. április 2.

 

Deme Mónika Fény a sírhalmok fölött

 

Jön a nagypéntek,

Jézus drága vére kifolyt értetek,

hiszitek, ha ott él bennetek,

akkor velem együtt ünnepeltek.

 

Nagypéntek csendje szívünkig ér,
kereszten hordta bűnünk terhét,
fájdalma mégis reményt beszél,
s szeretete mindent elmesél.

 

Ha lelked mélyén mécses gyúl,
nem vész el az út, mely hozzá hull,
mert harmadnapon fény ragyog,
s az élet győz a sírhalmok fölött.

 

Legyen hát szíved tiszta, nyitott,
hol hit és béke otthont kapott,
s ha együtt dobban minden szó,
ünnepünk több lesz – élő, ragyogó.

 

2026. április 1.

Deme Mónika A Végtelen Szeretet Áldozata

  

                                        Hűséges Uram, Istenem,

Te feláldoztad magad Jézus, értem,

a golgotai kereszten folyt ki drága véred,

 hogy megmutasd nekem,

mennyire szeretsz, még akkor is, ha félek,

 hogy nem fogadsz be engem.

 

De nagyot tévedtem, mert rájöttem,

hogy Te mindig szeretsz engem,

és bármit is tettem vagy gondoltam,

soha nem fordulsz el tőlem.

 

Köszönöm kegyelmedet,

hogy bűneimért bocsánatot nyerhetek,

és újra közel kerülhetek Hozzád.

 

Tudom, hogy soha nem fogom teljesen megérteni,

mennyit ért az az áldozat, amit értem tettél,

de hálás szívem mindig Téged dicsér,

és bűneimtől hófehérre mosol engem.

 

Ezt megmutattad a golgotai kereszten,

amikor a nép kiabált, és Téged elutasított,

mégis Te vállaltad a fájdalmat és a keresztre feszítést,

hogy bűneimért meghalj,

és szereteted végtelenül átöleljen engem.

 

2026. március 23.

  

 

 

 

 

JÉZUS HALÁLA ÉS FELTÁMADÁSA Máté 26. fejezet alapján

Jézus beszél a tanítványaival még utoljára szenvedéséről és elmondja nekik azt, hogy két nap múlva elközelít a páska ünnepe vagy ahogy egyes Biblia fordás húsvét ünnepének említi.  Hogy az ünnep ideje alatt Őt, mint Emberfiát elfogják és átadják, hogy megfeszíttessék. (1-2 vers)

Nézd csak Máté 26:2 verset, ami így szól: „Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszíttessék. „

Ez nem lepte meg Jézust, hogy ez fog vele történi, mert az Isten nem talált tisztább embert a Fiánál, hogy kiszabadítja Izrael népét Egyiptomból a rabszolgaságból.

    Mindez azért nem érte válatlanul Jézust az, hogy el akarják fogni és meg akarják ölni őt az ellenségei a főpapok és vének. mert Istennek bele kellett egyeznie.  

Lehet most azt mondod, hogy Jézusnak módja lett volna arra, hogy kitérjen az ellenségei kezei alól Ő nem azért jött a világba, nem azért lett emberré, hogy magát mentse, hanem azért, hogy világ megmentője legyen és minket is megmentsen a bűnök és halál fogságből. Ő kezdettől az Atya akaratára figyelt és áldozatra készült! 

Megelőzve az ellenségeit, már jó előre kijelentette a tanítványainak háromszor is, hogy el kell mennie és sokat kell szenvednie valamint meg kell halnia az ellenségei miatt vagyis a világ bűnei, de nem kell félniük, mert hamarosan vissza fog jönni vagyis fel fog támadni pontosan a harmadik napon Ahogy   Máté 16:21 is ír „arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.” Így szólt Jézus először nyíltan haláláról és feltámadásáról tanítványaihoz.

Másodszor pedig szólt Jézus: Máté 17:22-23-ban található, hogy hogyan is szólt hozzájuk „Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de a harmadik napon feltámad.”

Harmadszor is szólt Jézus a tanítványaihoz: Máté 20:17:19 -ig újra elmondja nekik, hogy  ellenségei kezeibe adatik és halálra ítélik.

„Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik, Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik: és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad”

Szóval ezekből a versekből látni lehet, hogy Jézus készült halálra, még mielőtt az ellenségei leültek volna tanácskozni. hogy elfogják és megölik, ő már azon gondolkodott, hogy vállalja a kereszthalált, hogy valóságosan is húsvéti Bárány legyen, mindazoknak, akik hinni fognak benne, szabadulást adjon!

Írta: Deme Mónika

Hol találom az élet kulcsát?

 

 

Nem is tudom, hogyan fogjak hozzá annak a kérdésnek, hogy életemnek van‑e egy kulcsa. Pedig van. Még hozzá egy nagyon erős kulcs.

 

Ez a kulcs nem emberek kezében van, nem a gyülekezetben vagy szenvedélyekben rejlik, hanem **Jézus Krisztusban**. Ő az, aki valóban megnyitja az élet ajtóit, aki nemcsak irányt mutat, hanem hozzásegít a lelki békéhez és az örök élethez is.

 

Ahogy az Igében olvassuk:

 „Én vagyok az ajtó; ha valaki énáltalam megy be, üdvözül, és ki‑be járhat, és legelőt talál.” (János 10:9)

 

Ez a kulcs biztos, erős és hűséges. Nem esik ki a kezünkből, nem vész el, nem rozsdásodik meg az idő múlásával. Mindig elvezet oda, ahol a lelkünk legelőt talál, ahol a szívünk megpihenhet, és ahol otthonra lelhetünk.

 

Ha megfogjuk ezt a kulcsot, ha Jézushoz fordulunk, akkor azok az utak is megnyílhatnak, amelyekről azt hittük, örökre zárva maradnak. A bizonytalanság helyét lassan átveszi a bizalom, a félelmet pedig a remény csendes ereje.

 

Nem mondom, hogy az életemben nincsenek olyan pillanatok, amikor azt érzem, minden ajtó zárva van előttem, különösen azért, mert fizikailag korlátozott vagyok. Ezekben az időkben a teher sokszor nehéznek tűnik, és a kérdések hangosabbak, mint a válaszok.

 

Hiszed vagy nem, ilyenkor néha úgy érzem, jobb nem szólni, nem küzdeni szavakkal, hanem csendben az Úrra bízni mindent. Mert Ő akkor is tartja a kulcsot, amikor én már nem látok ajtót.

Írta: Deme Mónika

2026. január 20.