Van nekünk egy Istenünk,
akinek Fia meghalt értünk,
napokban ráemlékezünk,
hogy a bűnünk súlya lett keresztünk.
De a sír nem zárta el a fényt,
feltámadt, hogy adjon új reményt,
szeretete ma is átölel,
és mindig felemel.
Nagypéntek fájdalma bennünk él,
de húsvét hajnalán új élet kél,
mert aki benne igazán hisz,
örök örömöt talál máris.
Bárhogyan is ragyog a napfény,
szívünkben ő az örök remény,
nem halványul el soha már,
mert szeretete mindig ránk talál.
S ha néha könny ül szemünkön,
ő ott áll csendben mellettünk,
kezét nyújtja, felénk, ha elesnénk,
és új utat mutat nekünk.
A kereszt nem csak fájdalom,
hanem élet és irgalom,
s ki hittel néz fel rá ma még,
annak szívében béke ég.
Nemcsak az ünnepnek estéjén,
hanem az évnek minden percén,
ha elfárad az életünk,
ő új erőt ad nekünk.
Bármilyen nehéz keresztünk,
nem kell egyedül cipelnünk,
mert úgy szeret a mi Istenünk,
hogy az egyszülött Fiát adta érettünk.
2026. április 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése