Mit ad nekem ez a rejtett időszak?

Nemrég kaptam egy kérdést: hogyan bírom ezt az időszakot, amikor nem igazán megyek sehova.

Nem mondom, hogy könnyű ez a helyzet. Sokan talán nem is tudják rólam, de őszintén szólva jól érzem magam itthon.
Ha jobban belegondolok, Amikor nem rohanok egyik helyről a másikra, több időm marad Isten igéjén elmélkedni. „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11)

Több időm van arra, hogy kérdezzek, és néha arra is, hogy ne kapjak azonnal választ. De ebben a várakozásban lassan formálódik bennem a felismerés: Isten terve nem mindig ott bontakozik ki, ahol látványos dolgok történnek. Sokszor a rejtett időszakokban munkálkodik a legmélyebben.

Ez az idő segít megérteni, hogy nem a tetteim mennyisége határoz meg, hanem az, hogy mennyire vagyok kész meghallani Isten hangját. Hogy mennyire tudok bízni akkor is, amikor még nem látom tisztán az irányt. Megtanulok türelmes lenni, elfogadni azt, hogy a növekedés nem mindig gyors, és nem mindig látható.

Hiszem, hogy Isten nem véletlenül engedi meg ezt az időszakot. Lehet, hogy most formál, készít, gyökereztet. Lehet, hogy amit most csendnek érzek, az valójában előkészítés. És ha eljön az idő, amikor újra elindulok, már nem ugyanaz az ember leszek, aki megállt.

„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” (Prédikátor 3:1)

Szóval így élem meg ezt a bezártságot a fogságot.

Más szóval ez a rejtett időszak ajándéka számomra.

 

Írta: Deme Mónika

2026. január 20.

 

Hogyan tudok örülni a jelennek?

 Térjünk vissza egy kicsik az kérdések megválaszolásához. A kérdés: Hogyan tudok örülni a jelennek? Ezt Filippi 4:4–6 alapján fogom megválaszolni. Számomra nagyon is világos, hogy az öröm nem a körülményektől, hanem az Úrral való kapcsolatból fakad — most is. Nézzük meg az igeszakaszt.” Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; „

 

Az Úrban gyökerező öröm

 

Örömöm legyen az Úrban gyökerező,
ne az időjárás szerint változó.
Szelídségem szóljon helyettem,
mert közel van az, aki megtart engem.
Ne cipeljem, ami túl nehéz:
adjam át Neki imában, hálával,
és a szívem fellélegzik az Atyával.

 2026. január 18.

Rövid versem szerint: így tudok örülni a jelennek.  Bár én sokszor kérdésre kérdéssel felelek: Ha szomorkodok a jelen állapot, és helyzet miatt, akkor változik valami is?

 Szerintem nem. Ha mindig a körülményekre összpontosítanák akkor könnyen eluralkodhat rajtam a zűrzava, hiszen nem tudnám irányítani azt, mi történik körülöttem. Azonban a belső hozzáállásom, a gondolkodásom és a hitem abban, hogy hogyan reagálok a helyzetekre és állapotra, az már sokkal inkább az én kezemben van.

Szóval bár a szomorúság nem old meg semmit, de hozzáállásom segíthet abban, hogy jobban kezeljem a helyzetet és az állapotomat. Az Úrban való öröm és a szelídség, amit említ az ige, segít abban, hogy ne ragadjak le a nehézségeknél, hanem a belső békét és örömöt keressem még a nehéz pillanatokban is.

Szóval így tudok örülni a jelennek: ragaszkodom a Teremtőmhöz minden egyes napon.

Írta: Deme Mónika

2026. január 18.

Negyedik adventi gyertyaláng

 

Deme Mónika

Negyedik adventi gyertyaláng

 

A negyedik gyertya lángja fénylik,

szívünkben a karácsony öröme él, megérzik.

Fényével minden sötét zugot betölti,

és a szeretet mindenkit átölel, azt a szívem reméli.

 

Négy láng már ragyog a koszorún,

a várakozás véget ér lassan, de biztosan.

Most a csoda közelít hozzánk,

s szívünkben a béke, szeretet örökké megmaradjon.

 

2025. november 23.

A szeretet hajnalán

Deme Mónika 

A szeretet hajnalán

 

Karácsony hajnala,
szálljon el a szíved haragja,
csendesüljön el minden fájdalom,
mit az év terhe rád rakott.

 

Hisz ez a szeretet ünnepe,
Isten Fiának születése,
fény gyúlt az éjszaka mélyén,
remény a fáradt szíveknek.

 

Az emberek reménysége Ő,
ki nem véletlen jött a Földre,
hanem céllal, irgalommal,
megváltó, gyógyító szóval.

 

Jött, hogy utat mutasson,
hogy a sötétben világosság legyen,
hogy a megtört lelkek
új életre találjanak.

 

Karácsony hajnala,
ahol a szeretet megszületik,
s velünk marad minden napon,
mert Ő a világ Megmentője.

 

2025.december 20.

 

 

 

A Szívem Drága Kincsének – Mama Névnapjára

 

Deme Mónika

A Szívem Drága Kincsének – Mama Névnapjára

 

Boldog névnapot, Mama,

köszöntelek ma,

szívemnek mindig

te vagy a legdrágább csillaga.

Isten adta, hogy nálad találtunk

meleg otthonunkra,

s biztonságos menedékre

akinek a mosolya

a szeretetet sugározza.

 

Legyen ma különleges a napod,

simogassa lelkedet a béke,

vigyen előre az Isten szeretete,

s áldás kísérjen mindörökre.

 

Kívánom, hogy szíved megteljen
szelíd örömmel és melegséggel,
s érezd, milyen sokat jelentesz nekem —
te vagy a szemem fénye, a szívem ékessége.

 

Köszönöm, hogy vagy nekem,

s hogy szereteted átölel mindig —

Isten áldása legyen rajtad ma és mindenkor,

Mama, boldog névnapot szívből, tiszta szívig.

 

2025. november 25.

 

A Biblia, mint életvezetési kézikönyv

 

Íráson kívül szeretek olvasni és tanulmányozni Isten szavát, a Bibliát, valamint olyan könyveket is, amelyek nem gátolják a hitemet, és nem állnak ellent az Ő igéjének.
Miért szeretem mindezt? Mert nem érzem magam korlátok közé szorítva, és közben a szókincsem is folyamatosan bővül.

A Szentírásban van egy igevers, amely arra bátorít, hogy ne hagyjuk abba ennek a könyvnek az olvasását, vagyis a Biblia rendszeres tanulmányozását.
Ez a vers Józsué 1:8 (RÚF):

„Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.”

Ez az igevers világosan megmutatja: ha az ember olvassa és követi Isten igéjét, akkor sikeres lesz és boldogulni fog az élete folyamán.
Én gyakran mondom az embertársaimnak, hogy a Szentírás egy útmutató könyv az élethez – megmutatja, mi a jó, és mi a rossz.

Írta: Deme Mónika
2025. november 21.

 

Írás, mint szolgálat — amit az Úrtól kaptam

Nehéz pontosan megfogalmaznom, miért is szeretek ennyire írásba kezdeni, mégis azt érzem, hogy számomra az írás egyszerre menedék, szolgálat és belső béke. Amikor papírra vetem a gondolataimat, mintha elcsendesedne bennem minden zavaró hang, és helyet adna annak a békességnek, amelyet Isten ajándékoz. Az írásban nem érzem magam korlátok közé szorítva — ott szabad vagyok, őszinte, teljes.

Sokszor nem tudom, kihez jutnak el ezek a sorok, vagy egyáltalán olvassa-e valaki. De mégis hiszem, hogy amit leírok, talán egyszer valakinek pont akkor lesz bátorítás, amikor arra a legnagyobb szüksége van. Hiszem, hogy az Úr a szavakat is képes úgy vezetni, hogy elérjenek oda, ahol gyógyítani, erősíteni vagy felemelni kell. Ezért érzem úgy, hogy nem szabad abbahagynom az írást. Nem azért, mert mindig látom az értelmét, hanem mert bízom abban, hogy Isten az apró, csendes dolgokon keresztül is munkálkodik.

Erre emlékeztet a Szentírás is:
„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk meg, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)
Az írás számomra ilyen „jó cselekvés” — lehet, hogy nem látványos, de kitartó és szívből fakadó.

Egy másik ige is sokszor erőt ad folytatni:
„Bátorítsátok egymást, és építse egyik a másikat…” (1Thesszalonika 5:11).
Hiszem, hogy az írás is egyfajta építés: csendes fény, amely elindul valaki felé.

És amikor gyengének érzem magam, eszembe jut Ézsaiás ígérete:
„Az Úr megerősíti a megfáradtat, és erőt ad az erőtlennek.” (Ézs 40:29).
Írás közben én is ebből az erőből merítek, és remélem, mások is kapnak belőle valamit.

Ezért írok. Mert békét találok benne, mert szolgálni szeretnék vele, és mert úgy érzem: ez egy ajándék, amelyet az Úr bízott rám. Amíg szavakat ad a szívembe, addig tovább szeretném vinni ezt a szolgálatot — hittel, alázattal és nyitott lélekkel.

Írta: Deme Mónika

2025 november 20.